Öröklési ügyek

„Jó Hamlet, ezt az éjszínt dobd le már,
S a dán királyra vess nyájasb szemet.
Nehéz pillád ne süsd alá örökké,
Keresve mintegy a por közt atyádat.
Tudod, közös, hogy meghal, aki él,
S természet útján szebb valóra kél.”


A feni idézet Shakespeare: Hamlet című drámájából való, és jól megragadja azt, hogy a születés és a halál ősidőktől fogva ismétlődő események. Ezeknek az eseményeknek jogi, elsősorban öröklési jogi vonatkozásai is vannak, melyek intézése szintén irodánk egyik fő profilja.

Az ember hagyatéka halála pillanatában száll át a jogutódra (örökösre). Ennek jog szerinti deklarálása később történik meg, a közjegyző előtt folyó hagyatéki eljárásban.

Az öröklésnek van egy törvény által meghatározott folyamata, amelytől az örökhagyó még életében eltérhet, ha végrendeletet alkot. A végrendeletnek speciális szabályai vannak, ami miatt célszerű ügyvédhez fordulni.

A végrendelet lehet ingyenes, de az örökhagyó ellenértéket is kérhet érte, melynek legtipikusabb formája, hogy eltartást kér. Ekkor öröklési szerződésről beszélünk, melynek az a lényege, hogy az eltartás ellenértékét csak az örökhagyó halálakor szerzi meg az örökös.

Az eltartási szerződés nem öröklés, mégis itt kell szót ejteni róla:

Ha eltartási szerződést köt, akkor ugyanazt a tevékenységet kell kifejtenie, mint az öröklési szerződés esetében, nevezetesen az eltartónak az eltartottat el kell tartania, mindennel köteles ellátni, betegségben gyógykezeltetni, holta után eltemettetni. Az eltartási szerződés esetében azonban az eltartott vagyona már a szerződés megkötésekor átszáll az eltartóra.